A zöldborsóról II.

A zöldborsó az egyik leghálásabb kiskerti növény, ha csak egy kicsi hely is jut neki, érdemes próbálkozni vele. Kezdő kertészeknek is sikert hozhat, a gyakorlottabbak pedig mindig felfedezhetnek újdonságokat, akár a fajták, akár a módszerek között.

Lássuk hát a siker titkait! Lényeges a növény elhelyezése: általában a nedves, hűvös, nehezen száradó helyeken gyakoribbak a betegségek. Szükséges a vetésváltás is, nagyobb területen termesztve ugyanarra a helyre 3-4 év elteltével kerüljön csak vissza a borsó.

Az első lépés a talaj előkészítése. Erre igazán alkalmas idő az ősz vége, ekkor (ásóvillával) meglazítjuk, esetleg felássuk a talajt, kiszedjük az évelő gyomokat, majd a felszínt szépen elgereblyézzük. Az eldolgozás azért szükséges, mert hóolvadáskor, csapadékos tavaszon sok időt, munkát megspórolunk vele, hamarabb kezdhetjük a vetést. Bár a borsó számára a talajt nem trágyázzuk, egy kis segítséget ő is kaphat: talajtól függően bedolgozhatunk 2-3 kg/m2 alginitet, és megszórhatjuk tiszta fatüzelésből származó fahamuval a területet gereblyézés előtt. Előbbi a szerkezetjavítást, utóbbi a káliumellátást segíti.

Vetni a fajtáktól és a kitavaszodástól függően minél korábban érdemes, így több ideje jut a növénynek a lombozat növelésére. Amikor már hosszúak a nappalok, és melegszik az idő, inkább a virágzásra fordítja az erejét, és ha elég nagy a zöldtömege, több termés várható. Kellemes társnövénye a kapor, vetéskor bátran lehet közé szórni.

Ápolása: a későbbi, erősebb növekedésű fajtákat lehet támasztékhoz kötözni, irányítani pl. kihúzott zsinórra futtatni. Így jobban tartja magát, kevésbé dől le a földre és nem szedi fel rögtön a kórokozókat a talajból. Érdemes figyelmet fordítani a gyomlálásra, az óvatos kapálásra, a talaj mulcsozására, mert a gyomok nagyon el tudják venni a borsó életterét, ha nem vagyunk elég éberek.

Megfelelően csapadékos tél után, és nem túl száraz tavaszon általában nem, vagy keveset szükséges öntözni, nagyon igaz, hogy a májusi eső aranyat ér a számára.

A vegyszermentes, biológiai növényvédelemmel is jó eredménnyel lehet gondozni a zöldborsót, a fő szempont a megelőzés. Érdemes figyelni a sor-és tőtávolságra, hogy a növények jól elférjenek, szellőzzenek és ne fülledjenek be, így a kórokozó baktériumok, gombák kevésbé tudnak elterjedni. A betegnek látszó töveket mielőbb húzzuk ki és távolítsuk el a fertőzések megelőzésére. Április közepe- végétől lehet számítani a borsómolyok, majd a bagolylepkehernyók megjelenésére, ellenük a Bacilus thüringiensis baktériumot tartalmazó készítménnyel (DIPEL), 2-3 permetezéssel védekezhetünk. Fontos, hogy csak az éppen kikelő, fiatal lárvákra hatásos, ezért is érdemes ismételni. Jellemző károsítók még a levéltetvek, ellenük narancsolajos készítménnyel (PrevB2)

lehet eredményesen küzdeni, és a két szer együttesen is alkalmazható.

A borsó tenyészideje kb. márciustól június végéig tart, így utána júliusban mindenképpen érdemes másodveteményt (pl. céklát, uborkát, tökfélét, tarlórépát), vagy nyár végén őszi zöldségeket (spenótot, hónapos retket, madársalátát) ültetni.

Írta: Miklós Bernadett