A hagymákról I.

A tavaszi vetések, ültetések során fontos szerepet játszanak a hagymák, amiket mindenféle módokon fogyaszthatunk: újhagymának, zöldhagymának, fűszerként snidlingnek és metélő fokhagymának, savanyítva és természetesen fejesen, különböző színekben, formákban, tulajdonságokkal az egész év folyamán. Most elsősorban a tavaszi vetés – ültetésről szeretnék néhány dolgot írni.

Kezdjük a fokhagymával – két ültetési ideje van, ősszel október közepe illetve tavasszal február vége, március első fele. Ennek megfelelően beszélünk őszi és tavaszi fokhagymáról; az előbbiek hamarabb felszedhetők, már májustól fogyaszthatók zöldhagymaként, viszont a tárolást nehezen bírják, nyár végére, őszre fel kell használni. Hosszabb idejű fogyasztásra a tavasszal duggatott gerezdek valók, ezek nagyjából július végére érnek be, szellős, fagymentes, de hűvös helyen tárolva akár tél végéig is eltarthatók. A minél korábbi ültetés nagyon fontos, és az is, hogy egészséges, szép gerezdeket használjunk, minél nagyobbak a gerezdek, annál nagyobb fejekre számíthatunk. A hagymáktól eltérően a fokhagyma kedveli a tápanyagokat a talajban, ezzel együtt szerves trágyát csak komposztált formában érdemes használni hozzá, lehetőleg még ősszel bedolgozva. A termesztés során nem kíván túl sok vizet, viszont a gyommentesítéséről gondoskodni kell, a komposztot meghálálja. Június-július táján elkezd a lombozata száradni, ekkor más semmiképpen ne öntözzük. Amikor a töve a leveleknél is már egészen száraz, lehetőleg tartósabban csapadékmentes időben ásóvillával óvatosan kiemeljük, a földre fektetjük és néhány napig hagyjuk a napon szikkadni, majd jól szellőző helyen tároljuk.

Tavasszal és ősszel is ültethetjük a dughagymákat. Itt is jellemző, hogy az őszi ültetés gyorsabb eredményt hoz, mivel már októberben elkezd begyökeresedni, a csapadékot jobban hasznosítja, tavasszal hamarabb megindul, és áprilisra újhagymaként már fogyaszthatjuk is. Természetesen a tavaszi ültetés is jó, ebben az esetben rövidebb újhagyma-korszakra, és gyors fejesedésre számíthatunk. Ha inkább új(zöld) hagymát szeretnénk, tegyük sűrűbbre és mélyebbre a dughagymákat, és az időjárásnak megfelelően öntözzük rendszeresen, hogy hosszabb fehér része és szép zöldje legyen. Ha fejes hagymát szeretnénk, hagyjunk nagyobb ültetési távolságot, sekélyebbre duggassuk, és a tavasz végétől már ne nagyon öntözzük, így szebben fejesedik be, a gombás betegségek kevésbé károsítják. Házi kertekben a két módszert kombinálhatjuk, nem tesszük túl mélyre, de sűrűbbre hagyjuk, és folyamatosan szedhetjük az új, majd a főzőhagymákat. Nyár elejétől az öntözését hagyjuk abba, és amikor a lombja már leszáradt, a fokhagymánál leírtak szerint szedhetjük, tárolhatjuk.

A kevésbé gyakorlott kertészeknek mindenképpen a dughagymás ültetést ajánljuk, a magról vetett hagymák ápolása, gondozása több nehézséget rejt magában.

A fajták választéka ilyenkor tavasszal igazán bőséges, érdemes a kevésbé ismertekkel is megpróbálkozni. Szellős, hűvösebb helyen a dughagymák hosszabb ideig is tárolhatók, a tavaszról megmaradtak a későbbi vetésekhez is felhasználhatók. Ebben az esetben már fejet kevésbé képeznek, de finom zöldhagymájukat folyamatosan fogyaszthatjuk.

A dughagymás termesztés viszonylag egyszerű, nagyon hasznos társítás a sárgarépákkal együtt ültetni, mivel egymás fő kártevőit (a hagyma- és a répalegyet) kölcsönösen riasztják.  Fogyasztásra alkalmas növényi részük a talajban található, ezért az ápolásuk is hasonló: óvatos gyomlálást, kapálást igényelnek. A talajban levő kártevők ellen jól bevált biológiai növényvédelemmel tudunk védekezni – az Artis nevű, gombákat tartalmazó szert vízzel kijuttatva és a talajba bedolgozva megbízható védelmet nyújt a rágások ellen.

A hagymák viszonylag hamar kikerülnek a kertből, ezért nyár végére, őszre lehet másodvetéseket tervezni a megürült helyükre.

A folytatásban a magról vetett hagymafélékkel ismerkedünk majd.

Írta: Miklós Bernadett