A petrezselymekről

A petrezselyem

Az egyik legkorábban vethető zöldségünk, főként ízesítésre használjuk, magában ritkán fogyasztjuk, viszont a jó zöldség-és húslevesek nélkülözhetetlen alkotója. A lombja pedig – frissen, szárítva, fagyasztva folyamatosan, és minden ételhez használható, vagyis minden kertben érdemes és szükséges nevelni.

A termesztés eredményességét a talaj adottságai erősen befolyásolják, gyakori a panasz, hogy a gyökerek gyengék, a kártevők vagy a rozsda miatt nem használhatók. Ebben az esetben érdemes másik helyen próbálkozni, vagy a pasztinákot választani, amennyiben a gyökeret szeretnénk használni, a zöldjéért pedig a kevésbé igényes metélő petrezselymet ültetni. 

A petrezselyem kétéves növény, magja a sárgarépához hasonlóan igen nehezen kel, 3 hétre is szüksége lehet, mire a hajtások megjelennek. Keléskor, és a fejlődése elején fokozottan vízigényes, ezért is alkalmas a kora tavaszi vetése. A szakirodalom szerint lehet augusztus végén, szeptember elején is vetni, ha télre jól megerősödik, át tudja vészelni a hideget és korábban szedhető. Tavaszi vetés után is benn maradhatnak a tövek, a következő évben folyamatosan adhat friss zöldfűszert akár az új vetések megerősödéséig is, majd április táján virágot és magot hoz.

A gyökérzöldségként használt fajták közül a Korai cukor rövid tenyészidejű, már nyár elején szedhető friss fogyasztásra, a hosszabb tenyészidejűek – Félhosszú, Hanacka – tárolásra is alkalmasak.

Laza, jól előkészített, megfelelő nedvességtartalmú talajt kívánnak, a friss trágyázás nem alkalmas számukra, a komposztot meghálálják. Kelés után a sárgarépához hasonlóan szükséges a ritkításra folyamatosan figyelni, érdemes lazítani és nem túl vastagon takarni a talajt. 

A petrezselyem általában kedveli a nedvességet, csapadékosabb időszakokban jóval erősebb a lombnövekedése, mint szárazabb körülmények között.

A lombjáért termesztett ún. metélő petrezselymekből kétfélét is ültethetünk: a sima levelűt és a moha fodrozatút. Utóbbi nagyon dekoratív, kissé kevésbé intenzív ízzel. Vethetjük szabad földbe, vagy akár nagyobb cserepekbe is. Az edénybe nem kell túl sok magot szórni, és általában így is hamar kinövik a földjüket, és elfogyasztják a tápanyagokat, ekkor „palántázhatjuk” őket a szabadba.

A metélőpetrezselymet nevelhetjük fátyolfóliás takarással is, így még intenzívebb a növekedése, tavasszal és ősszel pedig nagyobb védelmet kap az időjárás viszontagságai ellen. 

Írta:

Miklós Bernadett

A hagymákról II.

A dughagymákról ültetett hagymák után következzenek a magról vetettek. Általában jellemző rájuk, hogy a magjaik lassan csíráznak, akár 2-3 hétig is eltart, míg előbújnak a földből. Ezért két dologra érdemes nagyon odafigyelni: folyamatosan tartsuk nedvesen a talajt, és olyan helyre vessük, ahol a néhány nap alatt is kikelő gyomok nem fogják elnyomni a csírázó magokat.

Fűszernövényként használjuk a metélőhagymát/snidlinget, illetve a metélő fokhagymát. Utóbbi a snidlinghez hasonló, kevésbé dúsan növő, laposabb levelű különlegesség, lágy fokhagymaízzel, és a nyár végén díszítő, illatos fehér virágokkal, amelyeket a hasznos beporzó rovarok is kedvelnek, és szívesen megtelepednek a kertünkben. Mindkét növény szaporítása tőosztással  a legegyszerűbb: szeptember vége felé, vagy kora tavasszal érdemes kiásni, és egy éles késsel szétdarabolni a tövét. Télre kisebb cserépben a világos konyhaablakba is tehetjük, bár a lombjuk leszárad, földbe ültetve a szabadban is jól áttelelnek. Magról tavasz elején vetjük őket, lehet a lakásban is, inkább hűvösebb és kevésbé párás helyen. Ha már megenyhül az idő, a cserepeket kivihetjük napos, védett helyre, vagy lehet már eleve is kinn vetni, érdemes fátyolfóliával takarni, amíg éjszakai fagyok várhatók.

Zöldhagymák: ezeket minden évszakban szívesen fogyasztjuk, és több fajtából is válogathatunk.

Az ún. téli sarjadékhagyma évelő fajta, a tövéről hozza sarjait, amit folyamatosan, az újhagymához hasonlóan, friss fogyasztásra szedhetünk. Március közepe táján vetjük, és több évig is helyben hagyhatjuk.

A gyöngyhagymát nyers fogyasztásra és savanyításra is használhatjuk, optimálisan március elején vetjük és augusztus elején szedjük fel. Mélyebbre vetjük, és sűrűbbre hagyjuk, mint a vöröshagymát, hogy szép kis fehér fejei legyenek. Lehet próbálkozni a későbbi tavaszi vetéssel, sőt a palántáról, szálanként kiültetéssel. Ebben az esetben esetleg kisebb, de szintén jól fogyasztható fejeket hoz. 

A póréhagymának kicsit később, március végétől április végéig vetjük a magokat szabadföldre, megfelelő mélységre, hogy hosszabb zöld szára legyen; azonban ha van mód a palántanevelésre, érdemes ezt választani. Palántának kisebb edénybe, sűrűbben is vethetjük, 3-4 lomlevelesen, amikor már meg lehet fogni, egyesével szétültetjük, és nyár közepéig is tarthatjuk a szabadban, mélyebb edényben – a nagyobb tejfölös poharak, az aljukat kilyukasztva nagyon jók erre. Szabadföldön vetve a nyár folyamán esetleg többször is ritkítjuk, hogy a gyökerének elég helye legyen, és az öntözésre is odafigyelünk. Általában hidegtűrő fajták, takarással a földben is maradhatnak, és télen is szedhető.

A végére maradtak a magról vetett vöröshagymák, amelyek különböző színűek, formájúak, és a felhasználásra való alkalmasságuk is eltérő.

Termeszthetjük zöld vagy fejes vöröshagymának, egy vagy két éves technológiával, a fajtától függően. 

Egy éves termesztéssel, ha zöldhagymát szeretnénk, kora tavasszal vetünk, és nyár elejére szedhetjük. Ha fejes hagymát akarunk, erre gyors növekedésűek alkalmasak, kora tavaszi vetéssel augusztus-szeptemberre várhatjuk a szedést. 

Két éves termesztéssel is lehet zöldhagymánk, ebben az esetben július közepétől végéig, áttelelésre alkalmas fajtát vethetünk, és április májusban szedhetjük. Fejes vöröshagymának az első évben kora tavasszal vetünk, júliusban felszedjük a kicsi hagymákat, majd októberben vagy következő tavaszon duggatjuk – itt a nehézséget a téli hideg adja, ha nem megfelelő a tárolás, a következő évben nem fejesedni, hanem virágozni fog a hagymánk. Kiskerti termesztésben ezért is érdemesebb a már kész dughagymákat használni.

A hagymafélék növényvédelmében két dologra kell odafigyelni: nem szabad frissen trágyázott talajba ültetni, mert a benne élő kártevők biztosan elérik a hagymát. A másik pedig a hagymalégy, amely évente többször is rajzik (először már a cseresznyevirágzás táján), tojásait a hagyma tövéhez rakja, és a lárvák rögtön berágják magukat. A védekezés nem egyszerű: lehet próbálkozni növénytársítással, sárgarépával együtt ültetve, ebben az esetben érdemes élő,rovarparazita gombákat alkalmazni, gyógynövényes készítményekkel permetezni.

A másik lehetőség a folyamatos takarás a fátyolfóliával, hogy a legyek ne repüljenek be, azonban a talajban áttelelő, átalakuló későbbi nemzedékek ellen a két módszer kombinálása lehet hatásos.

Írta: Miklós Bernadett

A hagymákról I.

A tavaszi vetések, ültetések során fontos szerepet játszanak a hagymák, amiket mindenféle módokon fogyaszthatunk: újhagymának, zöldhagymának, fűszerként snidlingnek és metélő fokhagymának, savanyítva és természetesen fejesen, különböző színekben, formákban, tulajdonságokkal az egész év folyamán. Most elsősorban a tavaszi vetés – ültetésről szeretnék néhány dolgot írni.

Kezdjük a fokhagymával – két ültetési ideje van, ősszel október közepe illetve tavasszal február vége, március első fele. Ennek megfelelően beszélünk őszi és tavaszi fokhagymáról; az előbbiek hamarabb felszedhetők, már májustól fogyaszthatók zöldhagymaként, viszont a tárolást nehezen bírják, nyár végére, őszre fel kell használni. Hosszabb idejű fogyasztásra a tavasszal duggatott gerezdek valók, ezek nagyjából július végére érnek be, szellős, fagymentes, de hűvös helyen tárolva akár tél végéig is eltarthatók. A minél korábbi ültetés nagyon fontos, és az is, hogy egészséges, szép gerezdeket használjunk, minél nagyobbak a gerezdek, annál nagyobb fejekre számíthatunk. A hagymáktól eltérően a fokhagyma kedveli a tápanyagokat a talajban, ezzel együtt szerves trágyát csak komposztált formában érdemes használni hozzá, lehetőleg még ősszel bedolgozva. A termesztés során nem kíván túl sok vizet, viszont a gyommentesítéséről gondoskodni kell, a komposztot meghálálja. Június-július táján elkezd a lombozata száradni, ekkor más semmiképpen ne öntözzük. Amikor a töve a leveleknél is már egészen száraz, lehetőleg tartósabban csapadékmentes időben ásóvillával óvatosan kiemeljük, a földre fektetjük és néhány napig hagyjuk a napon szikkadni, majd jól szellőző helyen tároljuk.

Tavasszal és ősszel is ültethetjük a dughagymákat. Itt is jellemző, hogy az őszi ültetés gyorsabb eredményt hoz, mivel már októberben elkezd begyökeresedni, a csapadékot jobban hasznosítja, tavasszal hamarabb megindul, és áprilisra újhagymaként már fogyaszthatjuk is. Természetesen a tavaszi ültetés is jó, ebben az esetben rövidebb újhagyma-korszakra, és gyors fejesedésre számíthatunk. Ha inkább új(zöld) hagymát szeretnénk, tegyük sűrűbbre és mélyebbre a dughagymákat, és az időjárásnak megfelelően öntözzük rendszeresen, hogy hosszabb fehér része és szép zöldje legyen. Ha fejes hagymát szeretnénk, hagyjunk nagyobb ültetési távolságot, sekélyebbre duggassuk, és a tavasz végétől már ne nagyon öntözzük, így szebben fejesedik be, a gombás betegségek kevésbé károsítják. Házi kertekben a két módszert kombinálhatjuk, nem tesszük túl mélyre, de sűrűbbre hagyjuk, és folyamatosan szedhetjük az új, majd a főzőhagymákat. Nyár elejétől az öntözését hagyjuk abba, és amikor a lombja már leszáradt, a fokhagymánál leírtak szerint szedhetjük, tárolhatjuk.

A kevésbé gyakorlott kertészeknek mindenképpen a dughagymás ültetést ajánljuk, a magról vetett hagymák ápolása, gondozása több nehézséget rejt magában.

A fajták választéka ilyenkor tavasszal igazán bőséges, érdemes a kevésbé ismertekkel is megpróbálkozni. Szellős, hűvösebb helyen a dughagymák hosszabb ideig is tárolhatók, a tavaszról megmaradtak a későbbi vetésekhez is felhasználhatók. Ebben az esetben már fejet kevésbé képeznek, de finom zöldhagymájukat folyamatosan fogyaszthatjuk.

A dughagymás termesztés viszonylag egyszerű, nagyon hasznos társítás a sárgarépákkal együtt ültetni, mivel egymás fő kártevőit (a hagyma- és a répalegyet) kölcsönösen riasztják.  Fogyasztásra alkalmas növényi részük a talajban található, ezért az ápolásuk is hasonló: óvatos gyomlálást, kapálást igényelnek. A talajban levő kártevők ellen jól bevált biológiai növényvédelemmel tudunk védekezni – az Artis nevű, gombákat tartalmazó szert vízzel kijuttatva és a talajba bedolgozva megbízható védelmet nyújt a rágások ellen.

A hagymák viszonylag hamar kikerülnek a kertből, ezért nyár végére, őszre lehet másodvetéseket tervezni a megürült helyükre.

A folytatásban a magról vetett hagymafélékkel ismerkedünk majd.

Írta: Miklós Bernadett 

Földieper vagy szamóca?

A rendszertani és elnevezési kérdés boncolgatása nélkül lássuk, mit is kezdhetünk a kicsi palántákkal így a tavasz elején?

A növény szaporítására a leggyakoribb módszer az ún. anyatövekről az indákon növő sarjak gyökereztetése, amiket augusztus-szeptemberben a legjobb a végleges helyükre telepíteni. Ha erről éppen lemaradtunk, a tavasz eleje is alkalmas lehet az ültetésre, azonban arra érdemes felkészülni, hogy jelentősebb termést így a következő évben várhatunk, mivel a növénynek időre van szüksége begyökerezéshez.

Vállalkozó kedvűek bátran próbálkozhatnak az erdeiszamóca magról szaporításával, a vetés ideje éppen a kora tavaszra esik. Kisebb tálcába, laza, homokos-komposztos földbe szórjuk az aprócska magokat, és vékonyan takarjuk. A kelésig lehet fedni az edényt, de mindenképpen szellőztessük, biztosítsunk elegendő fényt, tartsuk nedvesen a földet (a legegyszerűbb szobai permetezővel szükség szerint spriccelni), óvjuk a befülledéstől. A gondozás a kelés után is hasonló feladatokat és odafigyelést kíván. 4-5 megerősödött lomblevéllel már szét lehet ültetni a növénykéket, amennyiben sűrűn keltek, ha nem, inkább később tegyük ezt meg. Májustól óvatosan, félárnyékban lehet szoktatni őket a szabadtéri körülményekhez. Az erdei szamóca általában az árnyékosabb helyeket jobban kedveli, lehet cserjék alá is ültetni, egy kis napsütésre azért neki is szüksége van. Őszre kerülhet a végleges helyére, télre takarjuk falevéllel, a következő évben pedig bizakodva várhatjuk a különleges ízű, finom termések megjelenését.

Aki inkább a földiepreket részesíti előnyben, most is válogathat palánta kínálatunkból.

Az ültetésnél nagyon fontos a megfelelő előkészítés – tápanyag ellátás: a talaj gazdagítása szerves trágya és komposzt bedolgozásával, valamint a betegségek elleni megelőző védekezés: a megfelelő sor-és tőtávolsága jó szellőzés érdekében (45-50 cm is lehet!), és a talaj takarása agroszövettel, geotextillel vagy száraz szalmával. A tövek közé hasznos néhány kisebb gerezd fokhagymát bedugdosni, ez segít távol tartani a betegségeket és a hívatlan fogyasztókat.

A növényvédelemben a gombás betegségekre és a (talajlakó) kártevők támadására kell felkészülni, ezekre a problémákra a megelőzésen kívül hatékony biológiai növényvédelmi készítmények is rendelkezésre állnak.

Fontos tudni, hogy a földiepret általában 3-4 évig érdemes a helyén meghagyni, utána tövek már legyengülnek, keveset teremnek, így célszerű másik helyen újra telepíteni.

Írta: Miklós Bernadett

A zöldborsóról II.

A zöldborsó az egyik leghálásabb kiskerti növény, ha csak egy kicsi hely is jut neki, érdemes próbálkozni vele. Kezdő kertészeknek is sikert hozhat, a gyakorlottabbak pedig mindig felfedezhetnek újdonságokat, akár a fajták, akár a módszerek között.

Lássuk hát a siker titkait! Lényeges a növény elhelyezése: általában a nedves, hűvös, nehezen száradó helyeken gyakoribbak a betegségek. Szükséges a vetésváltás is, nagyobb területen termesztve ugyanarra a helyre 3-4 év elteltével kerüljön csak vissza a borsó.

Az első lépés a talaj előkészítése. Erre igazán alkalmas idő az ősz vége, ekkor (ásóvillával) meglazítjuk, esetleg felássuk a talajt, kiszedjük az évelő gyomokat, majd a felszínt szépen elgereblyézzük. Az eldolgozás azért szükséges, mert hóolvadáskor, csapadékos tavaszon sok időt, munkát megspórolunk vele, hamarabb kezdhetjük a vetést. Bár a borsó számára a talajt nem trágyázzuk, egy kis segítséget ő is kaphat: talajtól függően bedolgozhatunk 2-3 kg/m2 alginitet, és megszórhatjuk tiszta fatüzelésből származó fahamuval a területet gereblyézés előtt. Előbbi a szerkezetjavítást, utóbbi a káliumellátást segíti.

Vetni a fajtáktól és a kitavaszodástól függően minél korábban érdemes, így több ideje jut a növénynek a lombozat növelésére. Amikor már hosszúak a nappalok, és melegszik az idő, inkább a virágzásra fordítja az erejét, és ha elég nagy a zöldtömege, több termés várható. Kellemes társnövénye a kapor, vetéskor bátran lehet közé szórni.

Ápolása: a későbbi, erősebb növekedésű fajtákat lehet támasztékhoz kötözni, irányítani pl. kihúzott zsinórra futtatni. Így jobban tartja magát, kevésbé dől le a földre és nem szedi fel rögtön a kórokozókat a talajból. Érdemes figyelmet fordítani a gyomlálásra, az óvatos kapálásra, a talaj mulcsozására, mert a gyomok nagyon el tudják venni a borsó életterét, ha nem vagyunk elég éberek.

Megfelelően csapadékos tél után, és nem túl száraz tavaszon általában nem, vagy keveset szükséges öntözni, nagyon igaz, hogy a májusi eső aranyat ér a számára.

A vegyszermentes, biológiai növényvédelemmel is jó eredménnyel lehet gondozni a zöldborsót, a fő szempont a megelőzés. Érdemes figyelni a sor-és tőtávolságra, hogy a növények jól elférjenek, szellőzzenek és ne fülledjenek be, így a kórokozó baktériumok, gombák kevésbé tudnak elterjedni. A betegnek látszó töveket mielőbb húzzuk ki és távolítsuk el a fertőzések megelőzésére. Április közepe- végétől lehet számítani a borsómolyok, majd a bagolylepkehernyók megjelenésére, ellenük a Bacilus thüringiensis baktériumot tartalmazó készítménnyel (DIPEL), 2-3 permetezéssel védekezhetünk. Fontos, hogy csak az éppen kikelő, fiatal lárvákra hatásos, ezért is érdemes ismételni. Jellemző károsítók még a levéltetvek, ellenük narancsolajos készítménnyel (PrevB2)

lehet eredményesen küzdeni, és a két szer együttesen is alkalmazható.

A borsó tenyészideje kb. márciustól június végéig tart, így utána júliusban mindenképpen érdemes másodveteményt (pl. céklát, uborkát, tökfélét, tarlórépát), vagy nyár végén őszi zöldségeket (spenótot, hónapos retket, madársalátát) ültetni.

Írta: Miklós Bernadett

A zöldborsóról I.

Ebben a zord télvégében vigasztalónk lehet – hiszen majdnem mindenki szereti: levesnek, köretnek, főzeléknek, krémnek, és persze ami a legfinomabb, frissen kifejtve eszegetni :) Mit tegyünk, hogy sikeresen teremjen a kertben?

A borsónak vannak titkai, szerencsére azért nem túl bonyolult növény. Jól hasznosítja a télen összegyűlt nedvességet, megfelelő évben öntözni sem kell. A gyökerein élő baktériumok nitrogént termelnek, ezzel a talajt gazdagítják, a következő növények nagyon meghálálják. Elég hamar (júniusra) leterem, utána másodvetésként mehet az uborka, tök vagy cukkini és a cékla.

Érdemes a fajták között válogatni, nagy a kínálat, és mindegyik másban jó.

Idő szerint vannak a korai, a középkorai és a késői fajták. A koraiak bírják a hideget, a tél végén rögtön lehet vetni, megfelelő időjárás esetén elég gyorsan fejlődnek, bár kisebb a termőképességük, a borsómoly és a bagolylepke kevésbé károsítja, és jó ízűek (ajánlatunk: LÉDA).

A középkoraiak kissé fázósabbak, március 2-3. hetében érdemes vetni őket. Vannak köztük tűrőképesebbek, ezek az ún. kifejtő borsók, amik kevésbé édesek, de nem is annyira kényesek, és frissen felhasználva, vagy lefagyasztva nagyon jók (ajánlatunk: DEBRECENI SÖTÉTZÖLD, DEBRECENIVILÁGOSZÖLD, RAJNAI TÖRPE). Kissé igényesebbek, jobb talajt, magasabb hőmérsékletet kívánnak az ún. velőborsók, de meg is hálálják a törődést: édesebbek, hosszabban frissek maradnak, szintén fagyaszthatók, befőzhetők (ajánlatunk: KELVEDON CSODÁJA).

A későbbi fajtákat áprilistól érdemes vetni május közepe-végéig, ezek nagyobb termést adnak, általában a növények is magasabbra nőnek, erősebbek, viszont a növényvédelmük már több figyelmet igényel. Lehetnek baktériumos és gombás betegségeik, és májustól a lepkék lerakott petéiből kikelő hernyók („kukacos borsó”) ellen is megelőző védekezést kell alkalmazni (ajánlatunk: ONWARD, RONDO, ZSUZSI fajták).

Még egy különlegesség az ún. cukorborsó. A piacokon rendszerint mindenhová kiírják, ezzel akarják jelezni, hogy friss és édes (ahogy minden szilva Besztercei, minden alma Jonathán….), valójában az igazi cukorborsó az, aminek a hüvelyét is fogyaszthatjuk, mivel a pergamen réteg hiányzik belőle, emészthető a szervezetünk számára. Párolva, megfőzve finom köret-különlegesség. Ő is az igényesebbek közé tartozik, érdemes azért próbálkozni vele (ajánlatunk: SWEET HORIZONT)

A következőkben írok majd a termesztés titkairól; folyt. köv.

Írta: Miklós Bernadett

A paradicsom bio csávázása

Lassan ideje elvetni a magokat a paradicsompalánták neveléséhez. Ennek kapcsán egy nagyon fontos dologról kéne szót ejteni: a csávázásról.

A csávázás nem feltétlenül szükséges. Ha jól választunk fajtát, ha egészséges, fertőzésmentes a szaporítóanyag, vagyis a mag, és ha tudjuk, hogy nincs kórokozó a palántaneveléshez használt talajban, a csávázás elhagyható.

Ugyanakkor nem is az ördögtől való dolog, sőt! Az emberiség nagyon régóta használja. Nem maga a csávázás rossz, hanem az a kérdés, hogy mivel tesszük ezt. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a talaj, amit használunk fertőzésmentes, vagy szeretnénk, ha a növényeink védettebben és erőteljesebben kezdenék meg életüket, akkor a csávázás egy alapvető és hasznos eszköz.

Az egyik legegyszerűbb módszer a kamillateás csávázás. A teához 1 liter víz és 3 dkg kamilla szükséges. 1-2 percig főzzük, majd kihűlés után (várjuk meg, amíg 20 °C alá hűl!) szűrjük és belerakjuk a magokat. Fél-egy órán át áztatjuk. Tiszta, száraz, pamut- vagy vászonruhára szedjük ki, hogy leszikkadjon és utána vethető. Ilyen esetben érdemes még zsurlófőzettel beöntözni a talajt. 20 dkg zsurlót 5 l vízben 1-2 óráig kell főzni, majd legalább egy-két napig állni hagyni; az egy-két hét ideálisabb. Ötszörösére hígítva használjuk. Ugyanezt kelés után meg kell ismételni, majd kondicionálásként hét-tíz naponta kaphatnak ilyen permetezést.

Az ún. csalánföldet is használhatjuk ilyenkor. Ekkor 1 púpozott evőkanál csalánlevelet 5 liternyi komposztföldhöz keverünk.

Ha nincs időnk vagy lehetőségünk növényi főzet készítésére, végezhetünk nedves csávázást kész gyógynövény alapú készítmények megvásárlásával. Ilyen a Fitokondi és a Biokal is, mindkettő magyar fejlesztésű termék. Ezekből oldatot kell készíteni feles hígításban és bele kell áztatni a magot 6-12 órára, majd visszaszárítani nem több, mint 12 óráig, ezután vetni.

Legkényelmesebb és egyszerűbb módja a csávázásnak a Polyversumos száraz csávázás; ekkor a magokat és a port összekeverjük egy pohárban és azonnal vethetünk. Ebben az esetben is érdemes a palántanevelés során valamilyen gyógynövényes, bioaktív oldattal öntözni a palántákat, hogy erősebbek, egészségesebbek legyenek!

Ti milyen bio csávázási módszereket ismertek még?

Írta: Bordás Boglárka